Monokomponensű gyógyszereinkről

A monokomponensű, tubusos kiszerelésű homeopátiás gyógyszereknek nincs terápiás indikációjuk, sem adagolási útmutatójuk.

Hogy miért? A homeopátiában ugyanaz a gyógyszerhatóanyag különböző betegségeket gyógyíthat (pl. emésztőszervi tünetek, álmatlanság) és ugyanaz a beteg állapot (pl. nátha) különböző gyógyszerekkel lesz kezelhető, melyet személyre szabottan, az egyéni tüneteket figyelembe véve választ ki a szakember.

A homeopátiás gyógyszerismerettel rendelkező szakember az, aki eldönti, hogy mely gyógyszert és hogyan kell szedni. Ezek a terápiás indikáció nélküli gyógyszerek tubus formában hozzáférhetőek, és a bennük lévő hatóanyag latin neve szerepel rajtuk.

Homeopátiás szerekkel hatást csak akkor érhetünk el, ha hasonlóság van a szerre jellemző tünetek és a beteg által mutatott tünetek között. Ennek érdekében a betegség előzményei kiderítésének (anamnézisnek) és a vizsgálatnak is szigorúan az egyénre kell összpontosítania. A homeopátia módszertana alapján ehhez szükséges az állapottal kapcsolatos összes testi és lelki tünet feljegyzése, valamint a beteg – betegségére vonatkozó – egyéni reakcióinak ismerete. Mit jelent ez? Például a pollenallergia egyik embernél torokkaparást, a másiknál bőrkiütéseket, a harmadiknál könnyező szemet és orrcsorgást okoz. Három fajta reakció ugyanarra a hatásra. A szerválasztás figyelembe veszi ezt az egyéni reakciót.

Különösen igaz ez a krónikus betegségek esetében alkalmazott homeopátiás kezeléseknél, amikor a beteg alaphajlamát, hátterét, kórelőzményét is ismerni kell. Csak akkor lesz sikeres a kezelés, ha a gyógyszerválasztáshoz elegendő információ áll az orvos rendelkezésére.

A homeopátiás gyógyszert a homeopata orvos a beteg egyéni tünetei alapján választja a módszer szabályai szerint:     

• hasonlót hasonlóval gyógyít, azaz olyan természetes alapanyagból készült homeopátiás szert ad, mely töményen a betegség tüneteit idézné elő egészséges emberen. 
• a homeopata orvos részletesen kikérdezi a beteget aktuális tüneteiről.
• feljegyzi kórtörténetét, családi előzményeit, testi és lelki tüneteit, életmódját, érzelmeit egyaránt figyelembe veszi.  
• a homeopata orvos összegyűjti a tüneteket, intenzitásuk és gyakoriságuk alapján sorba rendezi őket, majd a tünetekhez kapcsolható homeopátiás gyógyszerek közül választja ki azt, mely legjobban lefedi a beteg egyéni tüneteit.
• a homeopátia a kiváltó okot is figyelembe veszi: pl. hideg széltől kialakuló köhögés.

A különböző hígítások más-más indikációs területre alkalmazhatók.

Alacsony potencia; 5 CH:

• helyi, fizikális tünet (pl. csak piros a torka)

Közepes potencia; 9 CH, 12 CH, 15 CH:

• helyi tünet
• + általános szervezeti tünetek, módozatok (pl. piros a torka + lázas)
  Magas potencia; 30 CH, 200 CH:
• + idegrendszeri vagy magatartásbeli tünetek (pl. piros a torka + lázas + nyugtalan, irritált)

A tubuson található szám az őstinktúra hígításának mértékét jelzi. Az iniciálék a hígítás típusát jelölik (C= százszoros (centezimális) hígítás, H= Hahnemann módszere szerint készítve).

A monokészítmények

• egy összetevőt tartalmaznak (pl. Arnica montana),
• a felhasznált alapanyag növényi, ásványi és állati eredetű lehet,
• nevük a hatóanyag latin nevének felel meg.

A Boiron monokészítményei több alkalommal használatos, 80 golyócskát tartalmazó, 4 grammos, golyócska-számlálós tubus formában vásárolhatók meg. Átlagos adagolásuk 5 golyócska/alkalom.